Értékes múlt

A múlt értékei nem régiségükben, még csak nem is időtállóságukban, hanem az időtlenséghez való közeliségükben rejlenek.

A múlt modernista értelmezése: A múlt annyiban értékes, amennyiben abból a jelenkor igazolható. Az elmúlt korszakok történelmi jelentőségét aszerint méri, hogy a benne lévő modernista potencialitások mennyire emelhetők  jelenkori aktualitásokká. Ebből pedig egyenesen következik, hogy amennyiben egy korszakban nem talál premodern előképet, akkor azt hanyag eleganciával "történelem előtti"* időszaknak vagy "mitologikus kornak" aposztrofálja. Ezzel egy igazolást állít ki, amellyel mentesíti önmagát a korszak megértésére irányuló további erőfeszítések alól.

Az idő a modern korban telik, sőt rohan. A múltból a jövő felé. 

A modern kornak szüksége van a történelmi  rabszolgára, 
hogy felszabadíthassa őt, majd küzdőterét az aránékból 
a gyárak futószalagjai mellé, onnan pedig a 
bevásárlóközpontok pénztáraihoz helyezhesse át.

A múlt tradicionális értelmezése: a múlt nem azért értékes, mert az időben korábbiakra építjük az időben későbbieket, hanem mert a múlt értékei még az időfeletti irányába mutattak. Az idő hatalmát a folyamatok ciklusba zárásával minimalizálták. 

Kronosz az ősiségben nem "telt", 
hanem egy időfeletti középpont (Kairosz) körül cirkulált.

* Ez a meghatározás helyesen kimondva (tehát nem a szcientizmus alapján) teljesen helytálló.