2014. március 30., vasárnap
Mert az angyalok fáztak az űrben fent
![]() |
William-Adolphe Bouguereau : Angyalok hegedűlnek |
Gyakran jut eszembe ez "A Gömb" című V'Moto Rock számból kiragadott fenti mondat, mikor felidézem magamban az elsőáldozást megelőző hitoktatói összejöveteleinket.
Hova kerül a jó keresztény a halála után? – tette fel a tisztázó kérdést az atya – A
mennyországba. Oda, ahol az angyalok karával együtt, szünet nélkül dicsőíthetjük az Urat.
2014. március 23., vasárnap
2014. március 22., szombat
A tavasz pentatóniája
2014. március 19., szerda
Gondolatok a "Dicsőséges 133 nap" évfordulója kapcsán
Igazi "tavaszköszöntőnek" éltük meg gyermekkorunkban március 21-ét. Arra a nagyszerű százharminchárom napra emlékeztünk, amikor dicső eleink rést ütöttek a "bitang úri rend" évezredes falán, megadva nekünk ezzel azt a lehetőséget, hogy oly' hosszú elnyomatás után végre magunk urai lehessünk. Bár a tomboló fehérterror akkor vérbe fojtotta ezt a történelmi kezdeményezést, mégis örök hálával gondoltunk Kun Bélára, Szamuely Tiborra, Korvin Ottóra.
Beköszöntő
Üdvözlöm a viator blogjára látogatókat!
Bemutatkozásként álljon itt egy rövid történet:
Szerencsés gyermekkorom volt. Faluszéli utcánkban élt egy furcsa ember, akire, mint egyfajta modern polihisztorra tekintettem egész életemben. Tóni bácsi ugyanis "Saint German grófja" volt az Új Élet TSZ-ből, ahol lakatosként kereste kenyerét, és - az osztálytudatosságra utaló legcsekélyebb jelzés nélkül - építgette a szocializmust. Hamvasbélai sorssal a vállán viszonylag korán felvállalta a tanítói szerepet és nagy türelemmel próbálta megválaszolni csacska kérdéseimet. Bevezetett a csillagászat rejtelmeibe, amelynek részeként saját magunk csiszoltuk a távcsöveink optikáját, leginkább szódásüvegek talpából.
Tőle tanultam a könyvkötészet fortélyait, megismertem, hogyan kell előkészíteni a vásznat egy olajfestményhez, megszerettem Weöres Sándort, Pilinszkyt, Fekete István, Kittenberger Kálmánt.
Szerencsés gyermekkorom volt. Faluszéli utcánkban élt egy furcsa ember, akire, mint egyfajta modern polihisztorra tekintettem egész életemben. Tóni bácsi ugyanis "Saint German grófja" volt az Új Élet TSZ-ből, ahol lakatosként kereste kenyerét, és - az osztálytudatosságra utaló legcsekélyebb jelzés nélkül - építgette a szocializmust. Hamvasbélai sorssal a vállán viszonylag korán felvállalta a tanítói szerepet és nagy türelemmel próbálta megválaszolni csacska kérdéseimet. Bevezetett a csillagászat rejtelmeibe, amelynek részeként saját magunk csiszoltuk a távcsöveink optikáját, leginkább szódásüvegek talpából.
Tőle tanultam a könyvkötészet fortélyait, megismertem, hogyan kell előkészíteni a vásznat egy olajfestményhez, megszerettem Weöres Sándort, Pilinszkyt, Fekete István, Kittenberger Kálmánt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)