2014. március 22., szombat

A tavasz pentatóniája

A születésben a Születetlent
ünnepeljük.
 
Bogi lányom minap egy barackfa virággal a kezében szaladt be a szobába:

- Apa! Látod milyen szép? Olyan mintha énekelnének a fák! – majd percekig nézte néma áhítattal a kezében tartott apró virágot.


 

Elkerülhetetlenül Buddha virágbeszédét jutotta eszembe ez a kis közjáték. Az a felmutatott Csend, amely Jézus válasza is volt, mikor Pilátus az Igazság mibenléte felől kérdezte őt, vagy amelyet Vimalakirti adott  Mandzsusrí a "kettősség nélküli Tan Kapujára" vonatkozó kérdésére. 

Hogyan viszonyul a zene a Csendhez? Az utóbbi az előbbi lényege, esszenciája. A hangok (Hamvas "égő anyaga") a Csendből bukkannak elő és - kiteljesedésük után - oda is térnek vissza. A Csend nem a hangok hiánya, hanem azok megnyilvánulatlan teljessége. Úgy viszonyul a hanghoz, mint a "Most" az időhöz. A "Most" magában foglalja az idők teljességét, az időben azonban nincs benne a "Most". A  Lét és a létezés, a Tudat és a tudatosság hierarchikus kapcsolata tükröződik ebben a viszonyban.

A Csendre való utalás a zenében az alaphangban fejeződik ki. Benne teljességében van jelen a zenemű. Az alaphang az Egységre való emlékezetként, a motívumok rejtett céljaként vonul végig a dallamokon, harmóniákon. Az alaphang azonban figyelmeztet a konszonanciák által nyújtott hamis állandóságra is, a hangok világában ugyanis nem lehet beteljesedés, mivel a következő pillanatban egy disszonáns akkord le fogja azt rombolni, folyamatos feszültség és feloldás játékaként haladva az alaphangba való visszatérés felé. A hang a Csendben teljesedhet csak be.
A zene nem ebben a világban születik, de ebben a világban nyeri el az értelmét. Emlékezik és emlékeztet az elveszett  Paradicsomra, amit nem  a hangok külső világában, hanem a Belső Csendben találhatunk meg újra.  A következő napokban, hetekben virágba borulnak a fák, vegyük észre őket és hallgassuk éneküket, azt a zenét, amely - a minden képzeletet felülmúló - Csendről mesél...

A virág  kontemplációjában a Csend tárul fel, a Változatlanság lenyomata  a változóban. 




2 megjegyzés:

  1. Öt szirom, öt hangsor.
    http://atyafipeca.wordpress.com/2014/02/06/julius-evola-a-hosiesseg-arcai/
    Sokat hallani mostanság szerte a világban, miszerint kell a háttérzaj. Rádió, tv üzemeltetése kötelező. Egyik rokonom csak tévére tud elaludni. Én tegnap kertészkedtem. Gondoltam megfűszerezem egy kis hírekkel. Öt percig sem bírtam és azon kaptam magam, hogy teljes erővel földhöz vágom a régi videoton rádiót. Még füstölt is. Ma meszeltem. Csönd volt. A létráról szemléltem az alattam elterülő és virágba boruló meggyfát. Aktív kontempláció.

    VálaszTörlés
  2. Nem szokásom tv-t nézni, de valamelyik este végiglapoztam a kínálatot. Aszongya: vetélkedő>valamilyen show>foci>foci>sortpercek>foci>Gyilkosnak születtek>Kegyetlen vadon>Az évszázad katasztrófái>Miami állatrendőrség>politika>Az orgazmus biokémiája... ,stb. A címek láttán megfogalmazódott bennem a gondolat: új embertípus van születőben: a Homo Stupidus Subpersonalis.

    Ezek után Takler Kékfrankos Rosé üvege kinyit > Youtube behív > https://www.youtube.com/watch?v=gjHkzqSOxnw és elmélyültem a "sötét középkor babonáiban" :-)

    VálaszTörlés