Az orosz filozófus Kremlhez való viszonya manapság nem teljesen
tisztázott, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a Putyin döntésit
befolyásoló szellemi, ideológiai erőtér kiépítésében kulcsszerepet
játszott.
Semmi sem tisztán fekete, vagy fehér. Különösen helytálló ez a közhelyes megállapítás a mai orosz ukrán konfliktusra. Aki Putyint a Gonosz egyfajta megtestesülésének tartja, vessen egy pillantást a brüsszeli apparátus ultraliberális, életidegen kezdeményezéseire, aki pedig Európa felszabadítójaként tiszteli az orosz elnököt, vegye figyelembe, hogy az új orosz (bizonyos szempontból pánszláv) birodalmi törekvések - minden erkölcsi és szellemi restaurációs szándék ellenére - a bolsevista múlt talajában gyökereznek. Abban a földben, amelyben Katyn, vagy a Gulag áldozatai is nyugszanak.
Alexander Dugin
Az
Orosz Tavasz forgatókönyve
1. Kijev kivár, csapatait a Krím határán vonja
össze, fenyegetőzik, de tényleges beavatkozásra nem kerül sor. Az Egyesült
Államok erős nyomást gyakorol Oroszországra, számlákat fagyasztanak be,
intenzív kommunikációs háború veszi kezdetét, de az USA és a NATO igyekszik
elkerülni a közvetlen beavatkozást. Kijev jelentős támogatást kap nyugatról,
most azonban leginkább a belső problémákra fordítja figyelmét. Lezárják az
orosz határt.
A népszavazás (amelyen a Krím félsziget
Oroszországhoz való csatlakozásáról döntenek) szinte zavartalanul lezajlik. A
többség az Oroszországhoz való csatlakozásra voksol. Oroszországon kívül
egyetlen ország sem ismeri el a referendum végeredményét. A Krím annektálása
estén felvetődik az Oroszországgal szembeni megtorló intézkedések kérdése
is. A Duma mindkét háza azonnal ratifikálja a csatlakozást. A Krím visszatér
Oroszországhoz. A félszigetre orosz csapatok vonulnak be.
A Nyugat erős nyomást gyakorol Oroszországra. Az
Észak-kaukázusi fegyveres csoportok, illetve Moszkvában az ötödik hadoszlop* is
készültségben állnak. Putyint mindenki támogatja. Népszerűsége a csúcson van. Ez
segíti őt a belső kihívásokkal szembeni küzdelemben.
2. Kelet-Ukrajnában Kijev kemény megtorló
akciókba kezd. Már egy nyíltan nacionalista diktatúráról beszélhetünk. Egyesek
megpróbálnak támadásokat és szabotázsakciókat végrehajtani a Krímben. Mások bosszút
akarnak állni az elvesztett Krím-félsziget orosz, illetve oroszajkú polgárain.
Ez azonban egy ellenálláshoz kialakulásához vezet. Az ukrán dráma a második
szakaszba lép: Harc az Új Oroszországért. Az emberek azonnal felébrednek. Ukrajna a "moszkvai agresszióra" hivatkozva, bevezeti a
szükségállapotot. A demokrácia utolsó maradványi is eltünnek. A májusi
választások már háborús légkörben zajlanak.
3. Oroszországban a nacionalisták több
terrortámadást is végrehajtanak. De Oroszországon belül is változik a helyzet, felkészítik az "ötödik hadoszlopot".
4. Új Oroszországban növekszik az ellenállás,
amely fokozatosan átcsap a kijevi bérencek elleni nyílt lázadásba. Ez már
egy véres polgárháború. Moszkva egy hatékony támogatási rendszert épít ki,
ezzel párhuzamosan a nyugat is segítséget nyújt Kijevnek. Egy adott
pillanatban, válaszként a nacionalisták felforgató és egyéb véres cselekményeire,
valamint az elnyomó kijevi apparátus civilek elleni Kelet-Ukrajnai akcióira,
Oroszország csapatokat küld Kelet-Ukrajnába. A Nyugat atomháborúval
fenyegetőzik. Ez egy sorsdöntő pillanat Putyin számára. De őt ez a fenyegetés
sem állítja meg. Nagy nehézségek (és valószínűleg súlyos veszteségek) árán
felszabadítják Új Oroszországot. Ezzel egy új állam jön létre, Ukrajna, vagy
Novorossia néven, de az is lehetséges, hogy a Krími forgatókönyv ismétlődik
meg.
5. A Dnyepertől nyugatra nem ismerik el az
elszakadást, (ahogyan Milosevics idejében Jugoszlávia, majd később Szerbia sem
Koszovó függetlenségét) ezzel tulajdonképpen egy második Ukrajna jön létre. A
NATO azonnal támaszpontokat épít ki a nyugati területeken, megakadályozandó egy
esetleges - Kijev irányába történő - orosz előrenyomulást.
6. Az új - szélsőségesen nacionalista - ukrán vezetés hamarosan válságba kerül. Összecsapások kezdődnek a különböző etnikai
csoportok között (ruszinok, magyarok, lengyelek, románok, és más kisebbségek)
de politikai okok is szerepet játszanak a konfliktusban. (a központi hatalom
meggyengülése miatt Ukrajna elveszti területeinek felét) Az állam egyre
gyengébbé válik. A hatalomvesztés egy új fázisba lép.
7. Oroszország azonban nem áll meg ezen a ponton, sőt fokozza tevékenységét Európában, ami már az Európai Konzervatív
Forradalom kulcselemének tekinthető. Európa kettészakad: egyes országok az
USA mögé állnak, míg mások egyre inkább Oroszországra kezdenek figyelni. A gazdasági válság elleni küzdelem közepette az orosz álláspont egyre vonzóbbá válik
számukra. Oroszország védelmébe veszi a több pólusú világ, a kontinentalizmus
és az újkonzervativizmus eszméjét (lásd: a Negyedik Politikai Elmélet)
8. Nyugat Ukrajnában (második Ukrajna) Európa
párti (német párti) erők kerülnek hatalomra, enyhülni kezd az oroszellenes politika,
miközben egyre távolabb kerülnek az USA-tól.
9. Európában gyengül az amerikai befolyás.
Egy NATO-tól független európai haderőt állítanak fel, amelyben a francia és
német erők játsszák a vezető szerepet.
10. Egy nagy Kontinentális Szövetség jön létre,
Eurázsia és Európa, az Európai Unió és az Eurázsiai Unió Konföderációja. Az
oroszok, ukránok és az európaiak már a barikád egyazon oldalán állnak,
míg az amerikaiak a másikon. Amerika és a dollár hegemóniája, akárcsak az
atlantizmus és a liberalizmus, valamint pénzügyi körök uralma véget
ér. Egy új fejezete kezdődik a történelemben. A szlávok újra egyesülnek, de nem Európa
ellenében, hanem - egy többpólusú világrendszer keretein belül - vele
szövetségben. Lisszabontól Vlagyivosztokig.
* olyan csoportosulás, amelynek feladata egy megszállt ország, vagy egy ostromlott város működésének megzavarása, aláásása (szabotázs akciók, félretájékoztatás, kémkedés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése